Justin Packshaw és Jamie Facer Childs brit felfedezők a 80 naposra tervezett túra 32. napjánál tartanak, a NASA-nak pedig ez megfelelő képet adhat arról, hogy szélsőséges körülmények milyen pszichológiai és fizikai hatással vannak az emberi szervezetre – olvasható a Space.com oldalán.
„A Naprendszerünk bolygóin található szélsőséges körülmények hasonlók az Antarktisz környezetéhez, ezért számos kutatás számára hasznos helyszín. Justin és Jamie küldetése lehetővé teszi a tudósok számára, hogy tanulmányozzák az emberi szervezet túlélőképességét, ami végső soron még az űrkutatáshoz is hozzájárul” – írták a küldetés honlapján.
A NASA azt is figyeli, hogy a két felfedező mennyire pontosan tudja vizuálisan megbecsülni a távolságokat, mert idegen környezetben az ember gyakran méri fel rosszul a távokat. Tökéletes példa erre az Apollo–14 legénységének esete. Alan Shepard és Edgar Mitchell 1971-ben a Holdon kőzetmintákat gyűjtött, majd az űrhajósok egy távoli kráterhez akartak elmenni, ám visszafordultak, miután felbecsülték, hogy a kráter több, mint másfél kilométerre van tőlük. Nos, valójában csak kicsit több, mint 15 méterre álltak a kráter peremétől.
A küldetés eredetileg hosszabb távon zajlott volna, ám az útvonalat rövidíteni kellett a szél és a hó miatt. „Az Antarktisz tiszteletet és rugalmasságot is követel, az ember szinte biztos lehet abban, hogy semmi nem alakul a tervek szerint” – írta Justin Packshaw a küldetés naplójába az út 27. napján.
A két kutató adatokat gyűjt a jég szintjéről és a szélsebességről is. A műholdak nem keringenek közvetlenül a Déli-sark felett, ezért ezek a mérések fontos információkkal szolgálhatnak az éghajlatváltozással kapcsolatban is.
